Miért tűnt örökkévalóságnak a nyári szünet hétéves koromban, miközben most az év csak úgy elrepül? Nem csak nosztalgiáról van szó. Idegtudósok, mint például Claude Alain professzor a Párizsi Egyetemről, megerősítik,...
Miért tűnt örökkévalóságnak a nyári szünet hétéves koromban, miközben most az év csak úgy elrepül? Nem csak nosztalgiáról van szó. Idegtudósok, mint például Claude Alain professzor a Párizsi Egyetemről, megerősítik, hogy az időérzékelésünk fiziológiailag változik. A kulcs az arány. Egy 10 éves számára egy év az egész életének 10%-át teszi ki. Egy 50 éves számára ugyanez az év mindössze 2%-ot jelent. Ez a relatív arány jelentősen torzítja az idő múlásának belső érzékelését. Az élmény újdonsága is fontos. David Eagleman professzor, a Stanford Egyetem munkatársa elmagyarázza: a gyermekkor tele van felfedezésekkel. Minden nap, mint egy első kirándulás Disneylandbe, sűrű, emlékezetes pillanatokat teremt, meghosszabbítva azokat az emlékezetben. A felnőtt élet gyakran rutinszerű: ingázás a munkába, ugyanazok a feladatok. Az agy kisebb intenzitással dolgozza fel az ismétlődő eseményeket, így nem tud új, élénk emlékeket kialakítani. Ez összenyomja az élményt az elmében. Szeretnéd lelassítani az időt? Teremts új élményeket! Látogass el Szentpétervárra, sajátítsd el az akvarellfestészetet, vagy tanulj meg egy új nyelvet. Minden ilyen élmény bővíti az emlékeid „könyvtárát”, és újra megnyújtja az élet pillanatait.
Válassza ki, hogyan szeretné megtekinteni ezt a videót
